Loading...
Image

Erkel Ferenc szülőháza


Az Apor Vilmos tér 7. szám alatti házat, a németgyulai tanítói lakást 1795-ben építették fel. 1821-ben egy újabb tanterem került az ekkor megnagyobbított régi mellé. A ház térre néző szárnya az iskolának, míg az utcai frontja a tanítói laknak adott helyet. Az iskolai rész 1829-1830 telén megrongálódott, s részben össze is dőlt. A klasszicista stílusú házat mai formájában ezt követően Nuszbek Mihály építette meg 1830 végére. Az Erkel család 1808-1841 között lakta.

Erkel Ferenc első emléktábláját 1893-ban állították fel a tér felőli falán, melyet 1910-ben lecseréltek. Az „új” táblát Mogyoróssy Sándor szobrászművész faragta és a Békésvármegyei Közművelődési Egyesület emelte. A ház utca felőli oldalán egy Dürer-emléktáblát is elhelyeztek.

Image

Állandó kiállítás


Az állandó kiállítás Erkel szülőházának valamennyi helyiségét magába foglalja. Koncepciója, figyelembe véve az épület eredeti funkcióját, az iskola-lakóház kettőségére építve mutatja be Erkel Ferenc életét és munkásságát, valamint a hozzá és családjához kapcsolódó relikviákat.

A nyitóteret az üvegezett tornác jelenti, ahol Erkel portréja mellett az életének főbb állomásait végigkövető időszalag látható. A látogató meghallgathatja Európa himnuszait az őket, és a magyar himnuszpályázat részleteit bemutató érintőképernyős terminálokon. Megismerkedhet a történetükkel, s magyar fordításuk szövegével.

Továbbhaladva az európai zene termébe jutunk, ahol a nagyhírű kortársak portréival övezve kapott helyet az úgynevezett Erkel-látcső, melyen a zeneszerző élete képekben követhető nyomon.

erkel

A 19. századi osztályteremben a falak mellett egyrészt Gyula oktatástörténetével, másrészt az Erkel család történetével, illetve az Erkelek munkásságával ismerkedhet meg az érdeklődő, miközben egy interaktív sarokban korabeli feladatok segítségével a reformkori iskolások bőrébe is belebújhat egy kis időre. A kiállításban diszkréten elrejtett digitális táblával felszerelt terem ideális helyszíne a múzeumi óráknak, illetve a látogatócsoportok számára tartott előadásoknak.


A következő egység a zeneszerző életművét bemutató „Erkel-terem”, mely elsősorban a mester operáit és a himnuszt állítja a központba. Itt kaptak helyet a legbecsesebb gyulai Erkel relikviák, Erkel Ferenc személyes tárgyai: pipája, dohányzacskója, sétabotja, mandzsetta gombjai, tintatartója, papírvágó kése, karmesteri pálcája és utazásai során használt néma zongorája. A terem közepén láthatóak a kitüntetésekként kapott serlegei és egyéb dísztárgyai.

Közöttük csodálhatjuk meg azt a szőlőindákkal díszített ezüst serleget, melyet az 1868-as debreceni dalártalálkozón kapott, amikor megválasztották az országos dalárdák (dalegyletek) vezérkarnagyává. A részt vevő énekkarok bekarcolt nevei között Békés megyeiekkel is találkozunk. A nagyobb ezüst kelyhet fél évszázados karnagyi jubileumán, 1888-ban az operaház személyzetétől vehette át.

Image


A Hunyadi László 200. bemutatásának emlékére egy réztálat, a Báthory Mária bemutatására pedig egy rézkancsót kapott ajándékba. A Stróbl Alajos által készített mellszobor másolatát is itt helyezték el. Korabeli metszetek alapján készített színpadképek is láthatók a teremben a Bánk bán és a Hunyadi László operákból, illetve mellettük Bánk és Melinda jelmezeinek másolata is megcsodálható.

A kiállítás következő része az Erkelek egykori gyulai otthonát idézi egy három helyiségből álló reformkori lakásenteriőrrel: a biedermeier bútorokkal berendezett hálószobában, szalonban valamint a népies konyhában több Erkel relikvia is megtalálható.

erkel

A hálószobában elhelyezett szekrényben láthatóak Erkel Ferencné személyes tárgyai: napernyője, főkötője és vállkendője. Mivel ebben a korban még nem vált el élesen egymástól a szobák funkciója, itt alakítottunk ki egy dolgozószobára utaló sarkot is: íróasztal székkel, s rajta egy korabeli kötettel, illetve Erkel Ferenc ezüst gyertyatartóival.Érdekes az a bambusz asztalka, melyet Erkel Ferencné adott nászajándékba Ladics Lászlóné Kliment Margitnak.


A falon látható szentképek közül Szent Anna és Szent József a Ruttkay-család hagyatékából került a kiállításba, míg az Angyal Szent Péter kulcsával egy ismeretlen 18. századi itáliai festő alkotása.

A szalonban Erkel sakktevékenységét is megismerheti a látogató, sőt egy digitális sakkasztalon le is játszhatja a mester egykori sakkfeladványait. Itt látható egy korabeli sarokszekrény rekonstrukciója, benne a 19. századból való könyvekkel és egy sakkasztal székekkel. Ez a terem is a biedermeier hangulatát idézi, ezt a stílust képviseli az asztal a székekkel, az írószekreter és a vitrin is, melyben bécsi porcelán étkészlet látható. A 19. század első felében gyártott állóóra és a Zichy-harmónium is az Erkel-családhoz kötődik. A falakon a Rutkay család címer-rekonstrukciója mellett két ismeretlen 18. századi itáliai festő műve, a Nimpha és Satyr, illetve a Salome és Keresztelő János látható a 19. század közepéről származó divatképek társaságában.

A konyhában a reformkori gasztronómia fontosabb jellemzőiről kaphat információkat a látogató. Ma már ritkaság szabadkéményű tűzhelyt látni. Mellette pedig a mívesen kidolgozott korabeli edények és egyéb használati eszközök sorát is megcsodálhatjuk.

A kiállítás utolsó egysége a 10–12 fő befogadására alkalmas vetítőterem, melyben Erkel életéről, illetve műveiből készült filmrészleteket nézhetnek meg az érdeklődők.

A kiállításhoz kapcsolódik egy udvari kiállítótér is, az „Erkel-promenád” melynek falán a látogatók Erkel Ferenc munkásságát követhetik végig a korabeli Erkel hangverseny- és operaplakátok reprodukciói által, miközben a sétaösvényen egy reformkori, egy 1850-es évekbeli valamint egy 1880-as évekbeli ruhákba öltöztetett család viszi közelebb a látogatókhoz a 19. század hangulatát.

A sakkozás kedvelői egy szabadtéri játékban is részt vehetnek. Az udvar úgy lett kialakítva, hogy alkalmas legyen például kamarakoncertek rendezésére.

Image


Image

Erkel Ferenc életrajza


Az Erkelek ősei a családi hagyomány szerint Németalföldön, Eindhoven környékén éltek. Ám a család magyarországi őshonosságára utal, hogy Pozsonyban már az 1480-as évekből ismerünk Erkel Péter nevű szőlőtulajdonost. Erkel Ferenc dédapja, Vilmos (1725–1800/1817) a pozsonyi Notre-Dame zárda zenemestereként dolgozott. Fia, az idősebb József (1757–1830) és unokája, az ifjabb József (1787–1855) szintén muzsikosok voltak.

Wenckheim Ferenc gróf 1806-ban hívta őket Gyulára, pontosabban az akkor még különálló településként említhető Németgyulára. Az idősebb József az Almásy-Wenckheim-Harruckern-kastély zenemestere, az ifjabb pedig Németgyula iskolájának a tanítója, valamint a belvárosi plébániatemplom karnagya lett. Ruttkay Klárát, Ferenc édeasanyját 1808-ban vette feleségül. Erkel Ferenc 1810. november 7-én a sarokszobában látta meg a napvilágot.

erkel

Tanulmányait helyben kezdte meg. A házi muzsikálásokon már 7 éves kora óta kottalapozóként vett részt, Haydn, Mozart és Beethoven műveivel barátkozott. 10 esztendős korától kezdve orgonált, s 11 évesen már nyilvános zongorakoncertet adott. 1822-től Pozsonyban, a bencések gimnáziumában tanult. Iskoláit befejezve az 1825–1827 közötti éveket Gyulán töltötte.

1827 táján Erkelt Csáky Kálmán gróf hívta meg Kolozsvárra zenetanítónak a fiai mellé. Itt értékes barátra lelt Brassai Sámuelben. Ez a város érlelte művésszé. Kitűnő zongoraművésszé képezte magát, a zeneszerzésben is tökéletesítette tudását, s a pódiumon is kipróbálhatta tehetségét. Ekkor nem volt nála jobb zongorista Magyarországon.

Stainlein-Saalenstein grófné szemerédi állásajánlatát elfogadva ejtette útba Pestet: 1834. május 4-én a Nemzeti Casinóban adott nagysikerű koncertet. A szíve visszahúzta a fővárosba: 1835. áprilisában ismét Pesten koncertezett. Ekkor a Budai Magyar Játékszíni Társaság játszott a várban, s újonnan szervezett zenekaruk vezetésével Erkelt bízták meg. A társulat csődbe jutása után a Pesti (Német) Városi Színházhoz szerződött másodkarmesternek. Itt ismerkedett meg kora divatos operáival.

Első zenekari hangversenyét 1836. május 27-én tartotta. Gyakran kérték fel egy-egy hazánkba látogató külföldi híresség kísérésére. Első zeneszerzési kísérletei a zongorairodalom kimagasló alkotásai. Az operáknál is nagyobb nyilvánosságot biztosítottak számára a dalok és az indulók.

A későbbi Nemzeti Színház 1837. augusztus 22-én nyílt meg. Erkel kezdettől itt vállalt munkát, előbb ügyelőként, majd 1838. januárjától első karmesterként. Olyan jeles énekeseket és zenészeket szerződtetett, akik a magyar operajátszásnak tartós sikert tudtak biztosítani. Legalább 100 operát tanított be és több száz előadáson dirigálta a zenekart.

Image

Első operája, a Bátori Mária 1840-es bemutatása óta hívják az intézményt Magyar Nemzeti Színháznak. 1874 elején kérte a felmentését, s a színházi tevékenysége ezt követően alábbhagyott. Legsikeresebb éve 1844 volt, ekkor vitte színre a Hunyadi Lászlót és ekkor nyerte meg a Himnusz megzenésítésére kiírt pályázatot.

1839-ben ismerkedett meg Adler Adéllel, házasságukból 11 gyermek született. Éveken át a budai várban, az Úri utcában laktak. A szabadságharc idején családját Gyulára költöztette. Végül elváltak, s felesége 1860-ban végleg leköltözött Gyulára. Erkel a vele maradt nagyobb fiúkkal a Nemzeti Színház melletti Magyar utca 1. szám alatt bérelt lakást. Művészi magatartása kialakításában azonban a szülőföld dallamvilága mindvégig meghatározó maradt. Ha alkotói nyugalomra vágyott, szabadulni akarva a fővárosi forgatag elől, mindig hazatért. A Bánk bán, a Dózsa György egyes részleteit a várkert dúslombozatú fáinak árnyékában, a mai Várfürdő területén komponálta. Nem feledkezett meg a gyulai dalkörök felkarolásáról sem.

erkel

Példátlan, hogy egy ország legjobb zeneszerzője az ország legerősebb sakkozója is legyen. Erkel az 1850-es évektől a magyar sakkozás rangelsője, mester szintű játékos volt. A megalakuló pesti sakk-körnek éveken át ő töltötte be az elnöki tisztét.

1853 november 20-án megtartotta az első filharmóniai hangversenyt. Korábban a rendszeres koncertek hiányoztak a főváros zenei életéből, azelőtt csak a színházak zenészeiből alkalmilag összeverbuválódott zenekarok adtak koncerteket. A Philharmóniai Társaság volt a magyar zenei élet első csúcsintézménye, melyet Erkel neve fémjelzett.

1855-től lemondott arról, hogy a komponálás munkáját teljes egészében maga végezze el. Fiai és barátai tisztelettől és szeretettől áthatva segítettek az idősödő mesternek a partitúrák végső formába öntésében. Erkel formailag tovább lépett a zárt számokból épülő opera kereteinek széttöréséig, a szélesen kibontott tömegjelenetekig, az egész operát egységbe foglaló szimfónizálásig. Szeme előtt a magyar drámai énekbeszéd megteremtésének eszménye lebegett. Zenei kísérletei nemzetközi viszonylatban is merészeknek mondhatók. A kritikusok egyre nagyobb elismeréssel fogadták műveit, ám a Bánk bán 1861-es bemutatóját követően színre vitt darabjait a nagyközönség egyre kisebb lelkesedéssel fogadta.

Az 1860-as években egyre-másra alakultak dalegyletek. Erkel szeretettel foglalkozott a törekvéseikkel, s férfikarok írásával segítette működésüket. Hálából az 1868-as debreceni dalos találkozón megválasztották az „összes hazai dalegyletek örökös főkarmesterévé.” A vidéki lakosság igazából a dalármozgalom révén ismerte őt meg.

Image


1875 tavaszán kinevezték Liszt Ferencet a zeneakadémia elnökévé, az igazgatással pedig Erkelt bízták meg. Az intézmény 1879-ben költözött át az Andrássy és Vörösmarty utca sarkán álló bérpalotába. Falai közül kerültek ki a magyar zenei élet kiválóságai. Liszt az első, Erkel pedig a második emeletén kapott lakást. Teljes erejét a tanítás foglalta le.

Az Operaház 1884. szeptember 27-én nyithatta meg a kapuit. Erkelnek óriási szerepe volt abban, hogy a magyar operajátszás önálló otthont kapjon. Élete értelme nyert fizikai megvalósulást az Operaház felépítésével. Saját szobra mellett léphetett be az épületbe. Itt mutatták be utolsó operáját, az István királyt 1885-ben.

Élete utolsó éveiben már csak ünnepi alkalmakkor lépett közönség elé. Kisebb szerzeményekre még ekkor is futotta az erejéből. Utoljára az Országos Magyar Daláregyesület díszhangversenyén állt közönség elé, 1892. augusztus 19-én. Ekkor már a Király utca 84. sz. alatt lakott. Utolsó hét esztendejének a nyarait egy svábhegyi villában töltötte. 1893. június 15-én este szűnt meg dobogni a szíve. Az Operaház előcsarnokában állították fel érckoporsóját és a Kerepesi temetőben helyezték örök nyugalomra.

Image

Erkel Ferenc és Gyula városának kapcsolata


Az Erkelek 1806-ban költöztek a városba, s zenészi hírnevüknek köszönhették a gyulai meghívást. A fiatal és zenekedvelő Wenckheim Ferenc gróf (1785–1838) volt ebben az időben a város földesura. A Wenckheimeknek Pozsonyban is volt udvarháza, de Ferenc gróf nem csak az országgyűlések miatt látogatott szívesen a városba. A közeli Vöröslőn lakó Pálffy Borbálának udvarolt. A hagyomány szerint, amikor szerenádot adott a grófkisasszonynak, az Erkeleket kérte fel a közreműködésre. Meg lehetett elégedve a szolgáltatásaikkal, mert hazaköltözve is ragaszkodott hozzájuk. Az idősebb Józsefnek eleve a kastélyban készítettek szállást, a házi koncerteken működött közre, valamint a gróf csemetéinek zenei nevelésében segédkezett.

A Wenckheimek 1818 és 1845 között legalább 22 színházi előadást szerveztek a kastély oldalszárnyában. Ideiglenes színházukban német nyelven, zömmel operai, illetve zenés darabokat mutattak be. A fellépők között az Erkelek is rendszeresen megtalálhatóak voltak. Az idősebb Erkel József amellett, hogy az említett zeneszámok tenor szólamait énekelte, a zeneoktatásával is elismerést szerzett. A megyei hatóság egyedül neki engedélyezte 1822-ben, hogy kastélybeli lakásán nyilvános zeneiskolát tartson fenn.

erkel

Fiáról, az ifjabb Józsefről, azt jegyezték fel, hogy amikor Gyulára került a német iskolába, már tanulgatnia kellett a német nyelvet. A nagyvárosi műveltséget hozta magával. Fő érdeme, hogy családjába plántálta a zene szeretetét. A belvárosi plébániatemplom karnagyaként és a németgyulai katolikus iskola tanítójaként kezdett dolgozni.
Az ifjabb József is kivette a részét a rendezvényszervezésből. I. Ferenc király fogadása alkalmára például fúvószenekart szervezett a német polgárőrség tagjaiból, amely aztán minden ünnepnapon játszott a templomban.

Olykor a város jegyzői feladatait is ellátta. 1841 után a Wenckheim-uradalom számtartójaként dolgozott. 1808. május 2.-án kötött házasságot Ruttkay Klárával (1790–1865), Ruttkay Ádám uradalmi tiszt leányával. Házasságukból 10 gyermek született. Első lányuk, Borbála mindössze 3 évet élt, így Ferenc fiúk maradt a legidősebb gyermekük, aki megérte a felnőtt kort. Az is a grófi családdal való szoros kapcsolatukra utal, hogy első gyermekeiknek a gróf és a neje lettek a keresztszüleik. Ezért kapta a famíliában addig ismeretlen Ferenc nevet a család leghíresebb tagja.

A németgyulai tanítói lakást 1795-ben építették. A ház térre néző szárnya az iskolának, míg az utcai frontja a tanítói laknak adott helyet. Erkel József és családja 1808 és 1841 között lakott a házban, melynek sarokszobájában látta meg a napvilágot 1810. november 7-én a magyar opera megteremtője, a Himnusz zeneszerzője, Erkel Ferenc.

A németvárosi iskolában Czingulszky Simon tanította a betűvetésre, aki lengyel emigránsként az édesapjával csaknem egy időben került Gyulára. Ő a kisebb fiúkat és a lányokat oktatta. Ferenc másodikosként, az 1818–1819-es tanévben édesapja keze alá került. Az osztályban 58-an tanultak, így négy csoportban folyt az oktatás. Talán a német nyelvben való járatlansága miatt kapott csak közepest, tehát látható, hogy az édesapa nem kivételezett a fiával. A magyargyulai főelemi iskola harmadik-negyedik osztályban Papp László oktatatta.

Az iskolai oktatásnál nagyobb hatással volt rá az a zenei légkör, melyet a szülői és nagyszülői ház jelentett. Édesapja mindegyik gyerekét megtanította zongorázni. Fia zenei tehetségére korán felfigyelt. Mindig magával vitte, ha Rostyéknál muzsikáltak. A gyulai zenei életnek a kastély mellett ugyanis Rosty Albert háza volt a központja.

Image

A zenés esteken a kis Erkel már 7 évesen megismerkedett Haydn, Mozart és Beethoven műveivel, ugyanis ezeken az alkalmakon ő is részt vett, mint kottalapozó. Úgy hírlik, hogy atyja már 10 esztendős korától az orgona mellé engedte, többször is helyettesítette őt a belvárosi templomban. A székre zsámolyt kellett tenni, hogy felérje az orgonát, de hibátlanul kísérte a miséket. Először 11 évesen adott nyilvános zongorakoncertet. Édesapja minden bizonnyal hivatásos muzsikusnak, kántor-tanítónak szánhatta legidősebb fiát.

A szünidőket, és az iskoláit befejezve az 1825–1827 közötti éveket is Gyulán töltötte. Művészi hangjának kialakításában azonban nem csak az iskolában tanult ismertek hatottak rá, hanem a szülőföld dallamvilága is. A Gárdonyi Géza által feljegyzett visszaemlékezése mutatja, hogy milyen nagy hatást gyakorolt zenei stílusának megtalálására az alföldi népdalkincs: „Egyszer még kicsi diákkoromban hazamentem vakációra Pozsonyból. Le az Alföldre. Még akkor nem volt vasút. Hajón jártunk Pestre. Oda meg az alföldi kocsik följártak. Egy parasztnak a kocsiján mentem haza. Volt nekünk egy furfangos mindenesünk. Igen szerettem ezt az embert. Este is, ha csak tehettem, kiszöktem hozzá a konyhába és lestem minden szavát. Hol tréfált, hol mesélt, de nekem mindenképpen a legérdekesebb ember volt a világon. Egy este ott üldögélt a tűz mellett: álmosan pipázgat. De nem is pipázott talán, csak éppen hogy a szájában volt a pipa, és amint ott ül bóbiskolva a tűzhely padkáján, hát hallom, hogy dúdol valamit.

Hallgat egy percet, aztán megismétli. Megint hallgat egyet, megint fúj egyet. A dallam hol emelkedik, hol leszáll és csak éppen annyit fúj belőle egyszerre, amennyire egy lélegzetvétel épp elég. Bámulva hallgatom. A dal bűbája és szaggatottsága megmarad. Csodálkozva csodálom, hogy a dal egységét a szünetek nemhogy zavarnák, hanem inkább emelik. Pedig mondom, csak úgy halkan, bajusz alól dúdolt, s magának, mint a macska, mert félig aludt. Én azután lefeküdtem, de soha azt az estét nem feledtem el. Később is, hogy zenész lettem, sokat gondolkoztam ezen. Ebből értettem meg mi a rubato, és hogy a metronómot, a taktusmérőt hova tegye a magyar muzsikus. Csapja a földhöz! Az a tudatlan paraszt-mindenes lett a vezetőm az egész pályámon.”

erkel

Pozsonyból hazatérve erőt merített a szülőföld kisugárzásából, mielőtt elindult volna hódító útjára. Ám a dicsőség fénye soha nem bódította el annyira, hogy megfeledkezett volna szeretett városáról. Ha tehette, ha egy kis alkotói nyugalomra vágyott, szabadulni akarva a fővárosi forgatag elől, mindig szívesen tért vissza szülei, testvérei házába. A nyarakat a későbbiek során is gyakran töltötte Gyulán.

Első nevezetes visszatérése 1839. szeptember elejéhez kötődik. Tulajdonképpen nászúton járt itthon: ekkor mutatta be a családjának a felségét, Ádler Adélt. Nem mellesleg hangversenyt adott a szerveződő félben lévő gyulai kórház javára. A kastélyban lévő színházteremben ezen az alkalmon öccse, József is fellépett, mint tenorista.

1841. június közepén pihenni tért haza, talán a Hunyadi komponálásához akart ihletet meríteni.

Édesapja szervezte gr. Károlyi György főispáni beiktatását. Ezen az ünnepélyes alkalmon, 1842. május 17-én Erkel vár és kastély közötti uradalmi vadaskertben adott zongoraversenyt a nagyérdemű közönség szórakoztatására. Az ifjú mester gyakran lépett fel világhírű előadók kísérőjeként. Egyiküket, Rudolf Willmers norvég zongoraművészt is ő kísérte az 1845. márciusi gyulai koncertjén.

A szabadságharc idején feleségét Gyulára menekítette. Az öccse, Erkel Rezső (Rudolf-ként is említik) orvos fogadta be a házába. A Nemzeti Színház híres primadonnái, Schódelné Klein Rozália és Laborfalvi Róza is az ő otthonában húzták meg magukat, legalábbis a harcok vége felé. Erkelné gyulai tartózkodása kicsit megnyúlhatott, mert 1850. februárjában itt adott életet a hetedik gyermeküknek, Lajosnak.

1852. februárjában ismét itthon találjuk a mestert. Ekkor Meyerbeer: Prófétáját vezényelte a Lovardában, parádés szereposztásban. A kor legelismertebb művészei közül a darabban Schódelné is színre lépett Prielle Kornéliával és Szerdahelyi Kálmánnal együtt. Ugyancsak ehhez az évhez köthető, hogy az ősz folyamán a Wenckheim kastélyban került sor a Hunyadi egyik első vidéki bemutatójára az Aradról átránduló Szabó József-féle színtársulatnak köszönhetően.

Image

1854 nyarán ismét Gyulán pihente ki fáradalmait. Talán éppen ehhez a hazautazásához köthető az alábbi, a kondorosiak emlékezetében megőrződött legenda:

„A múlt század közepén nehéz volt a közlekedés Gyula és Pest között. Nem hiába közlekedtek az emberek útlevéllel, ha messzibb vidékre vágyakoztak, de igazából még sokszor 100 km megtétele is napokba került. Az útra kelt vándor mindig azt az utat választotta, ha messzebbre indult, ahol pihenőket tarthatott. A csárdák elhelyezkedése szabta meg az útirányt. Bennük megpihenhetett a fáradt utas, fel is frissülhetett, könnyebb volt utána a kényelmetlen utazás. Így gondolkozhatott Gyula szülötte, a neves zeneszerző Erkel Ferenc is, aki egy napon ponyvába csomagolta féltett zongoráját, feltette egy szekérre, elindultak Pestre, ahol már hangversenyre várták. Nekifohászkodott az útnak Gyuláról. Döcögött is a szekér, s lassan már esteledni kezdett, amikor elérték az akkori Baja–Csongrád–Erdőhelgyi utat, amelynek a Békéscsaba–Szarvas közötti szakaszán feküdt a híres kondorosi csárda. Most is ott ál ez a csárda, ahol régen állott. Vigyáztak is rá a betyárok, csakúgy mint a csorvásira és a kamutira. Volt ennek a csárdának egy csodálatos, kacskaringós kéménye, meg pincéje. Ide alagút vezetett. Ha jött a pandúr, megneszelték hamar, aztán ha közeledtek, gyorsan kisurrantak a pincébe, mélyen a föld alá s ott soha sem találták meg őket. Egyszóval könnyel elbújtak a pandúrok elől.

Erkel kocsija nem messze járt már a csárdától. Messziről hallotta, hogy ott valami jókedvű társaság mulatozik.  Szólt a vidám nóta is. Így:

Mikor jöttem hazafelé

Megnyílt az ég, házunk felé,

Ragyogjatok rám csillagot,

Mert tudjátok, szabad vagyok

A kocsi még zörgött az országúton, amikor a csárda kéményéből, jó magasból kémlelték az utazót a betyárok. Babáj Gyurka, a hírhedt haramiavezér csak ennyit kiáltott:

 – Jöhet!

Meg is érkezett a kocsi a csárda elé. Rajta a ponyvába göngyölt zongora a sok szalma között. Tetején rossz, poros kabátban egy fiatal muzsikus, Erkel Ferenc.

– Húzd rá komám! – intett Babáj a többieknek. Már járta is a nóta:

Kötőfékem huszonhárom,

Telelopom még a nyáron

A bírótól hatot lopok,

Mert a kutya becsukatott.

Aztán a betyárok körülfogták az utazót, levették a kocsiról a zongoráját, bevitték a csárdába. Odaültették a zongora mellé és játszott nekik egy népdalt:

A gazdagot, ha több is van, nem bántják,

De a szegényt, ha egy is van elhajtják…

Újra jött a többi nóta, dal, vidám kacagás. Másnap reggelig egész kis hangversenyt adott a betyároknak Erkel, akik busásan megvendégelték a kedvükre való embert. Megölelgették, megcsókolgatták, megveregették a vállát. Talán hetekig elhallgatták volna nagyszerű muzsikáját. Nem is pihent semmit aznap éjszaka. De mennie kellett Pestre, hiszen oda is nagyon várták. Ahogy megvirradt, kiszólt kocsisának:

– Most már menjünk!

A betyárok mindjárt fel is tették a zongorát a kocsira. Jól beponyvázták, hogy meg ne ázzon. Mellé meg nagy csomagot raktak. Volt abban kolbász, szalonna, tepertő, talán egy fél malac is, no meg hozzá vagy 10 liter finom bor a Bolza-pincéből. És a kocsi elindult Szolnok felé.

– Megálljunk! – kiáltotta Babáj – Itt van még két magamfajta maga mellé, nehogy baja essék az úton, amíg Pestre ér.

A két betyár Szolnokig kísérte Erkelt. Vigyáztak is rá becsülettel, ott aztán elbúcsúztak tőle.”

Nehéz eldönteni, hogy valóban megtörtént-e az eset. A néphit ragaszkodik hozzá, mi pedig hiszünk benne, mivel csak azokról őriz meg egyet-mást, akiket szívébe zárt.

Erkel mindig hálásan gondolt szülővárosára, s ha tudott igyekezett is segítséget nyújtani, pedig ő sem dúskált az anyagi javakban. 1855. április 1-én a Nemzeti Múzeumban rendezett hangverseny bevételét például a gyulai árvízkárosultak megsegítésére ajánlotta fel.

erkel

1860-ban végleg Gyulára költözött a felesége. Ha hivatalosan nem is váltak el, ekkortól külön éltek. Ez azonban nem jelentette azt, hogy útjaik végleg szétváltak volna. A mester ebben az évben is hosszabb időt töltött Gyulán – vagy többször is visszatért ide. Április 11-én például arról írt, hogy „Itt fáklyás zenével tiszteltek meg engem, beszédeket tartottak, én is feleltem, de nagyon akadoztam, hanem utoljára egy nagy éljent kiáltottunk és azzal vége.”

Egy másik levelét július 11-én ugyancsak Gyuláról keltezte. Ráadásul azt is tudjuk, hogy augusztus 2-án Gerlán datálta a Bánk egyik jelenetének papírra vetését. Valószínű tehát, hogy ebből az évből származik az a történet, mely szerint a Bánk bánt a várkert egyik terebélyes fája alatt komponálta meg.

A szabadság nem jelenthetett mindig könnyed kikapcsolódást. 1861. július 28-án Gyuláról egy fontos levelet kellett megírnia a Nemzeti Színház operatársulata ügyében Csengery Antal képviselő részére.

1864. nyarán viszont vidám napokat töltött rokonai körében. Július 23-i levelében arról tudósította Elek fiát, hogy a sok szórakozás: evés, ivás, vadászat, tánc, lovaglás miatt nehezen halad a Dózsa megkomponálásával, de az első felvonás azért már elkészült. Talán egy ilyen rokoni, baráti körben eltöltött szórakozás eseményeit elevenítette fel az alábbi anekdota is.

„Ne gondoljátok, hogy Erkel nem lehetett volna külföldön is elismert híresség. Ő nem akart a külföldnek írni. Magyar volt, magyarnak vallotta magát, ilyen a zenéje is. Családi összejövetelek alkalmával néha idegen dallamok is fölcsendültek alkotó ujjai alatt, de ezeket sohasem rögzítette le. Egyszer is, amikor éppen Gyulára jött, összegyűlt a rokonság. A fiatalság akkor is szívesen szeretett táncolni, éppen úgy, mint ma. Felkérték, hogy játsszék valamit. Erkel leült a zongorához és játszott.

– Valcert, valcert tessék! – könyörögtek a táncosok és ő kedvesen játszotta nekik a valcereket. Egyszer a társaság egyik tagja megkérdezte tőle:

– Milyen valcerek ezek?

– Hogyhogy milyen valcerek?  Hát valcerek.

– Nem úgy értem, ki a szerzőjük?

– Menj már, nem látod, hogy most komponálom.

– De hiszen ezeket le kellene kottázni, miért nem írja le őket?

– Ugyan már, nem akarom, hogy Strauss főbe lője magát miattam.”

1866-ban ismét hosszabb időt töltött a városban, kivételesen a karácsonyt is itthon ünnepelhette. December 23-án írta fiainak, hogy lábfájása miatt még semmit sem tudott dolgozni. Még 1867. február 21-én is a városból írt Gyula fiának. Úgy tűnik, hogy a Dózsa véglegesítésére a szülővárosában került sor.

Legközelebbi biztos adatunk hazalátogatására 1871. április 21-ről származik, ekkor itt keltezett egy nyugtát. Az is ismert, hogy az év júniusában ismét Gyulára utazott, mégpedig azzal a céllal, hogy befejezze a Brankovicsot, de ez a terve nem sikerült.

Nem feledkezett meg a gyulai dalkörök felkarolásáról sem. 1872. augusztus 3–5. között a Békésmegyei Daláregyesület ünnepélyére ő írta a Dalárindulót, amit fia, Erkel Gyula vezényletével mutatták be. László fia a zenei pályáját 1867-ben a Gyulai Magándalkör megszervezésével és karnagyi tisztének ellátásával kezdte meg. 1875. január 16-án mutatták be hangversenyükön a Jeligét, melyet a mester komponált a számukra.

Image

Ez év novemberében a belvárosi katolikus templom 100. évfordulójára egy orgonakíséretes kórusművet készített Buzgó kebellel címmel. Göndöcs Benedek apátplébános versét december 8-án, ugyancsak Gyula fia vezényletével adta elő a misén a Gyulai Dalkör.

Utolsó gyulai látogatásainak emlékét a városi múzeum vendégkönyve őrizte meg. A megyeháza egyik udvari helyiségében 1874. augusztusában megnyíló, Mogyoróssy János gyűjteményére alapozott múzeumot röviddel a megnyitása után látogatta meg. Megkedvelhette az intézményt, vagy csak Mogyoróssyval ápolhatott baráti kapcsolatot, de tudjuk, hogy többször is visszatért ide: 1877. november 4-én és valamikor 1879/80 táján is járt a múzeumban. Ez utóbbi esemény egyúttal az utolsó dokumentálható gyulai látogatása volt az akkor 70 éves mesternek.

A kapcsolat ezzel nem szűnt meg a szülőváros és híres születte között: az 50 éves karnagyi jubileumi ünnepségekhez kapcsolódott, hogy Gyula képviselő testülete az 1888. december 31-i ülésén (Kossuth Lajost követően a második) díszpolgárává választotta.

Image

Erkel Ferenc és a sakk


Erkel Ferenc a kortársak és az utókor szakmai megítélése szerint is kiváló sakkjátékos volt. Az 1850-es évek közepétől – Szén Józseffel, a legjelentősebb korabeli mesterrel – az akkori sakkélet vezető személyisége volt, annak ellenére, hogy már 1859-ben visszavonult az aktív játéktól. Ezt követően a pesti és budai sakkéletet szervezte. Erkelnek, mint sakkozónak abban rejlik nagysága, hogy népszerűsítette a játékot és új tehetségeket fedezett fel. 1836-ban, amikor másodkarmester lett a Pesti Városi Német Színházban, egyúttal a híres Wurm kávéháznak is törzsvendége lett. Itt játszott – többek között – Szén József is.

erkel

A pesti sakk-kör megalapítására 1859-ben kérelmet nyújtottak be, azonban azt az osztrák helytartóság elutasította. Csupán négy év múlva, 1863 végén sikerült engedélyt kapni a sakk-kör megindítására az akkor már létező magyar királyi helytartótanácstól. A Pesti Sakk-kör megalakításának egyik befolyásos pártfogója gróf Széchenyi Ödön, Széchenyi István kisebbik fia volt. Ő adta be a folyamodványt és a hozzácsatolt 12 pontba foglalt alapszabály-tervezetet.

Az első, ideiglenes választmány Erkel Ferenc elnökletével ült össze 1864 októberében az Európa kávéházban. Megtárgyalták a kívánt alapszabály-módosítást, a Pesti Sakk-kör megnyitásának ünnepét pedig 1864. október 16. délután 4 órára tűzték ki. Az alakuló közgyűlést 1865. január 22-én, 32 tag jelenlétében tartották meg. Erkel Ferenc elnöki megnyitójában megemlékezett Szén Józsefről, mint az addigi legjelentősebb magyar sakkozóról, majd az ideiglenes titkár felolvasta a helytartótanácshoz felterjesztett alapszabályokat – a hatóság által kívánt módosításokkal kiegészítve. A Pesti Sakk-kör elnöke Széchenyi Ödön gróf lett, akit közfelkiáltással választottak meg. Erkel Ferencet 29 szavazattal alelnökké választották. Később ő lett a Pesti Sakk-kör elnöke. Ezt a tisztséget haláláig betöltötte.

Erkel Ferenc nevéhez nem fűződnek olyan látványos sikerek, mint azokéhoz, akik páros mérkőzéseken – a világ akkori legjobbjainak tekintett – franciákat is legyőzték, de Erkel is gyakran részt vett a Párizs elleni levelezési mérkőzésre javaslatot tevő bizottság tanácskozásain. Az emlékezetes 1846-os Pest–Párizs mérkőzés kapcsán derült ki – az elemzések során – Erkel sakktehetsége. A mérkőzés során dolgozták ki a magyar sakkozók az úgynevezett magyar védelmet, amelyet később budapesti megnyitásnak nevezetek el. Erkel Ferenc kiváló játékerejére az is jellemző, hogy egy ízben még Szén Józsefet is sikerült legyőznie.

Image

A nagy sakkozó

(Erkel-anekdota)


Erkel Ferenc nagy sakkozó vala az Úr előtt. Nemes szenvedelme a napnak és éjnek minden órájában sarkallta. Még a Nemzeti Színház színfalai között is tartott sakktáblát, hogy minden szabad percét a hatvannégy-kockás művészetnek szentelhesse. Néha egy-egy Lohengrint csípett meg egy kis játékra; olykor meg magát az ördögöt, Számielt. És megvert mindenkit, mert sakkozónak is volt akkora, mint zenésznek.

A Hunyadi László egy előadása előtt körülnézett a mester a színpadon, kit keverhetne egy kis parázs sakkozásba, hiszen van elég idő...

Nem volt ott senki más, csak egy kacagányos vitéz: Korcsek, a kórista. Nappal csizmadiamester, este énekes tenor prím. Biz egy kicsit kapálatlan hang, de az nem baj, mert a kis szürke tüskés bajuszú Korcsek bácsi igen hasznavehető ember, jeles mimikus és apró cigányszerepek kitűnő játszója. Haj, de tudta fújni azt a keserves nagyidai nótát!

Erkel megcsípi a kacagányánál fogva.

– Jöjjön, Korcsek, játsszunk egyet hirtelenében.

Korcsek szó nélkül megy. Erkel a színfalak mögött leül a sakktábla mellé. Korcsek letelepszik vele szemben.

– No ne vesztegessük az időt! Kezdem én! – mondja Erkel, és szép spanyol gambit reményében kilép a két paraszttal.

Korcsek lekönyököl az asztalra, és le nem veszi a szemét a tábláról. De nem húz. A percek múlnak. Korcsek összeráncolja a szemöldökét, fütyörész, majd titkos értelmű szavakat mormog. De csak nem húz.

– Szent isten! – gondolja magában Erkel, micsoda hatalmas nagy sakkozó lehet ez, hogy már az első húzáson is így gondolkozik!

És örvendez a szíve mélyén. Mindazonáltal várja, hogy mozduljon már a félelmes ellenség. Korcsek azonban csak tovább mereszti a szemét és lógázza a lábát.

Végre az ügyelő csenget: mindjárt kezdeni kell az ouverture-t (nyitányt).

– No, de hát húzzon már, édes barátom! – szól Erkel türelmetlenül.

– Én? – álmélkodik Korcsek.

– Maga hát!

– De én, kérem alássan, nem tudok sakkozni!

Magyar anekdotakincs.

Gyűjtötte: Tóth Béla
Image

Erkel Ferenc visszaemlékezései

kisfilm


Erkel Ferenc visszaemlékezései szerint a magyar zene, népzene szeretetét - amelynek motívumait később műveiben felhasználta-, Gyulán egy úgynevezett „öreg mindenestől” szerezte. Kiskorában kijárt hozzá a németgyulai szülői ház konyhájába és hallgatta az öreg meséit, dallamait, rácsodálkozott erre a zenei nyelvre, s magával vitte egész pályafutása során. A kisfilm elképzelt jelenetében évekkel később látogató érkezik Erkel Ferenc szülői házába, egy képet nyújt át az idős férfinek, mely alapján megelevenednek annak emlékei.





Image

A múzeum Erkel-relikviáinak története


Az Erkel-gyűjteményt a zeneszerző testvére, a neves gyulai orvos, Erkel Rudolf alapozta meg. 1896-ban előbb két ezüst serleget és egy ezüst babérkoszorút adott át a múzeumnak, majd a végrendeletével 1907-ben odaadta az 1888-ban, a nemzet ajándékaként Bartsch Gusztáv ötvös által Erkel Ferencnek készített arany babérkoszorút is.

Ezután az első, Erkelhez kötődő személyes tárgy csak 1960 nyarán került a gyűjteménybe. Horányi Ferencné ajánlotta fel Erkel dohánytartóját, majd Ludvigh József hozott be egy, a családhoz kötődő 19. századi tintatartót.

erkel

Az emlékmúzeum megnyitását az tette lehetővé, hogy Óváry Rózsa 1970. június 4-én a nagyapjától, Erkel Gyulától származó családi hagyatékát átadta a múzeumnak. Ezek közt helyet kapott egy néma zongora, egy ezüstserleg, a jubileumi sakk-album, s több levél és kotta. Valószínűleg ugyancsak tőle kapta meg a múzeum Erkel Ferenc papírvágó kését annak tartójával, valamint Erkel tajtékpipáját és mandzsetta gombjait.


Óváry Rózsa 1972-ben Erkel sétabotját, majd az új Erkel-kiállítás megnyitóján, 1985. november elsején, újabb adományként két ezüst gyertyatartót adott át az intézménynek. Végezetül 1990. január 26-án megvette a múzeum azt a harmóniumot, amelyet Erkel ajándékozott oda tanítványának, a híres félkezű zongoristának, gr. Zichy Gézának.

Erkel kéziratos kottáit Kassai István zongoraművész az 1990-es évek elején azonosította. Ezt követően szakmai szempontból ez az anyag vált a gyűjtemény legértékesebb részéve.

Image

A Himnusz-pályázat


A Honderü című hetilap 1844. február 24-én kelt írásából kiderül, hogy a nemzeti himnusz iránti vágy akkortájt fokozatosan erősödött: „Minden nemzetnek megvan a maga néphymnusza, mellyel királyát élteti. A brittnek God save the Kingje, a németnek Gott Erhalteja stb. A magyar még nem bír ilyennel. Avvagy kisebb loyalitás melegítené keblünket? Bizonyosan nem. (…) Be dicső volna birni egy nagyszerű néphymnuszt…”

erkel

Alig egy hétre rá, február 29-én Bartay Endre, a Nemzeti Színház igazgatója 20 arany pályadíjat tűzött ki a legjobb „népmelódiáért”, s a pályaművek beküldési határideje 1844. május 1. A pályázatot a Regélő Pesti Divatlap március 3-i számában tette közzé. Erkel Ferenc visszaemlékezése szerint ezen a kiíráson sem akart elindulni, de igazgatója egyszerűen rázárta az ajtót, hogy rábírja a részvételre.

A Himnuszra sem pályáztam volna. Hanem egyszer az történt velem, hogy megfog az utcán, a lakása előtt Bartay. Felhív és azt mondja odafenn:


– Írtál-e Himnuszt?

– Nem, nem is írok. Egressynek hagyom ezt az örömet. Neki az effélékben kedve telik.

– Hát ő, megírta már?

– Nem tudom. Csak annyit tudom, hogy pályázik és engem megkért, hogy írjam át zenekarra. De napról napra halogatja. Pedig most jut eszembe, hogy holnap már lejár a pályázat.

– És te nem veszed észre, hogy ez szándékosság?

– Micsoda szándékosság?

– Hát az, hogy neked eszedbe se jusson pályázni.

– De ha nem is akarok.

– Kell. Nem érted és nem érzed, hogy ez a pályázat nem a nyomorult aranyaknak szól, hanem az örökkévalóságnak. Amelyik dalt megjutalmazzák, azt meg is szentelik. Egy hét múlva milliók ajka zengi vissza. És az lesz a dalok dala, az örökkévaló, a halhatatlan, a szerzőjével együtt.

– Ezt mondva betuszkolt engem a mellékszobába, ahol egy kopott zongora sárgállott. Odatett egy ív kótapapirost, melléje a szöveget: Csináld meg rögtön!

– De bátyám, hova gondol? Nem szivarsodrás ez, hogy csak úgy rögtön…

–Meg kell csinálnod!

– Nem lehet. Késő már.

Nem feledkezett meg a gyulai dalkörök felkarolásáról sem. 1872. augusztus 3–5. között a Békésmegyei Daláregyesület ünnepélyére ő írta a Dalárindulót, amit fia, Erkel Gyula vezényletével mutatták be. László fia a zenei pályáját 1867-ben a Gyulai Magándalkör megszervezésével és karnagyi tisztének ellátásával kezdte meg. 1875. január 16-án mutatták be hangversenyükön a Jeligét, melyet a mester komponált a számukra.

Image

Felelet helyett egyet lépett. Kifordult az ajtón s rám fordította a kulcsot. Még csak annyit hallottam, hogy alászolgálja. Állok, mint Nepomuki János. Hallom, hogy a külső ajtó is becsukódik, záródik. Csend van. Ülők és gondolkodok: hát hogyan is lehetne a himnuszt megcsinálni. Elém teszem a szöveget. Olvasok. Megint gondolkodok. És, amint így elgondolkodok, eszembe jutott az én első mesteremnek szava, aki Pozsonyban tanított. Azt mondta: fiam, amikor valami szent zenét komponálsz, mindig a harangok szava jusson először az eszedbe. És ott a szoba csöndességében megzendültek az én fülemben a pozsonyi harangok. Áhítat száll meg. A kezemet a zongorára teszem és hang hang után olvad. Egy óra sem telik bele, megvan a himnusz, úgy amint ma ismerik. Akkorra már visszajött Bartay is. Eljátszottam neki. Szépnek mondotta. Hazamegyek. Leírom zenekarra. Másnap benyújtom.”

A szakértők szerint nehezen elképzelhető, hogy a darab megkomponálása valóban ilyen módon történt volna. A pályázatokat ugyanis a beadás sorrendjében látták el sorszámmal. Erkelé viselte az egyes számot, tehát éppen elsőként adta be a jelentkezést, így a mű még márciusban, de legkésőbb április elején megszülethetett. A zenei Himnusz születésnapjának az eredményhirdetés idejét, 1844. június 15-ét tekintjük.

Forrás:

Az Erkel Ferenc Emlékház, Nemzeti kegyhely és kiállítás címet viselő kiadvány, dr. Németh Csaba munkája alapján
Image

Az Európai Unió Himnusza


Szövegíró: Friedrich Schiller,
Zeneszerző: Ludvig Van Beethoven,
A himnusz címe: Ode an die freude, vagyis Örömóda.
A hivatalos közzététel dátuma: 1972

Története: a megvalósult majd 300 éves álom, az európai államok szövetsége nem csupán zászlóval, címerrel, önálló pénzzel, hanem himnusszal is rendelkezik. Olyan himnusz-szöveget választottak és hozzá olyan zenét, amely nemcsak egy nép, hanem az egész világ kulturális örökségének kiemelkedő darabja. Az Európai Unió himnusza korábban az ENSZ nem hivatalos himnusza volt. A Schiller-szöveg összefogásról, szolidaritásról, együttműködésről szól.

„Lángolj fel a lelkünkben szép
Égi szikra szent öröm,
Térj be hozzánk drága vendég,
Tündökölj ránk fényözön.
Egyesítsed szellemeddel,
Mit zord erkölcs szétszakít,
Testvér lészen minden ember,
Merre lengnek szárnyaid.”

Image

Ausztria Himnusza


Szövegíró: Paula Von Preradovic,
Zeneszerző: Wolfgang Amadeus Mozart,
A himnusz címe: A land der berge, vagyis A hegyek országa.
A hivatalos közzététel dátuma: 1946. október 22.

Története: az osztrák himnusz 1797 után a mai német himnusz dallama volt, melyet Joseph Haydn alkotott meg egy horvát népdal hatására. A II. világháború után Felix Hurdes oktatási miniszter javaslatára megváltoztatták, kifejezve ilyen módon is Ausztria különállását Németországtól. 1946-ban 10 ezer schilling fődíjjal írtak ki pályázatot, melyre összesen 1800 pályamunka érkezett. 1947. február 25-én Paula Von Preradovic versét választották ki.

„Hegyek országa, ország a folyam mentén,
A mezők országa, a templomok országa,
A jövőbe mutató kalapács országa!
Nagy fiaid hazája vagy,
Népednek tehetsége van a szép iránt,
Híres Ausztria,
Híres Ausztria!”

Image

Belgium Himnusza


Szövegíró: Alexandre Dechet,
Zeneszerző: Francois Van Campenhout,
A himnusz címe: La brabanconne, vagyis A brabant.
A hivatalos közzététel dátuma: 1860

Története: a belga himnuszt a legenda szerint Jenneval, egy fiatal forradalmár (Alexandre Dechet) írta 1830-ban, s egy gyűlésen olvasta fel a L’Aigle d’Or kávéházban. Jenneval abban a színházban volt színész, ahol a forradalom kitört, mely utóbb Belgium Hollandiától való függetlenségéhez vezetett.

„Ó Belgium, drága anya,
Fogadd szívünk, karunk, vérünk,
Ó, te legédesebb haza!
Élni fogsz, ím esküt teszünk!
Nagy és szép, örökkévaló,
Egységeden nem fog halál,
Összeköt minket e mottó:
Király, törvény és szabadság!”

Image

Bulgária Himnusza


Szövegíró: Tsevetan Tsvetkov Radoslavov,
A himnusz címe: Mila rodino, azaz Drága szülőhazám.
A hivatalos közzététel dátuma: 1964, illetve 1990

Története: a bolgár nemzeti himnuszt eredetileg egy Tsevetan Tsvetkov Radoslavov nevű diák írta 1885-ben, amikor a szerb-bolgár háborúba vonult, bár az idők folyamán a szövegét többször átírták. Az újkori Bolgár Királyságnak ez volt az első himnusza, később a kommunista kormány sajátjával helyettesítette. 1964-ben szovjet mintára írt szöveggel létezett, melyet a kommunizmus bukása után 1990 visszacseréltek.

„Balkán büszke hegyei,
A Duna folyása mellett,
A Nap sugározza fényét rád, Trákia,
A Pirin bércein át.
Drága szülőhazám,
Paradicsoma vagy a Földnek,
Szépséged és kedvességed,
Ó, soha nem múlnak el.”

Image

Görögország és Ciprus Himnusza


Szövegíró: Dionysios Solomós,
Zeneszerző: Nikolaos Mantzaros,
A himnusz címe: Himnusz a szabadsághoz.
A hivatalos közzététel dátuma: 1864

Története: a görög nemzeti hinnusz a Zakinthosz szigetén élő kiváló költő, Dionysios Solomós költeményén alapszik. Ezt az Oszmán Birodalom elleni 1821. évi nemzeti felkelés ihlette.1828-ban a Kerkira szigetén élő Nikolaos Mantzaros írt zenét hozzá. Bár a királyság idején egy, a némethez hasonló királyi himnusz volt használatos, a Himnusz a szabadsághoz már a forradalom óta népszerű volt és gyakran hangzott el hazafias ünnepségeken. Ugyanez a dallam egyúttal a Ciprusi Köztársaság, természetesen annak csak görög állampolgárai által elismert himnusza.

„Ősidők óta ismertünk
Ó te isteni újjászülető,
Szemed fénysugaráról
És fényes kardodról.
Elesett hőseink sírjából
Fog győzni bátorságod,
Amint újra köszöntünk,
Üdvözlégy ó szabadság!”

Image

Csehország Himnusza


Szövegíró: Jozef Kajetán Tyl,
Zeneszerző: Frantisek Kroup,
A himnusz címe: Kde domov muj, vagyis Hol van hazám.
A hivatalos közzététel dátuma: 1993

Története: Csehország nemzeti himnuszának szövegét Jozef Kajetán Tyl drámaíró írta, mely 1834 decemberében egy népszínmű betétdalaként hangzott el. 1920-ban vált először nemzeti himnusszá, a Cseh-Szlovák Köztársaság megalakulása után. A régi Csehszlovákiában ez volt a nemzeti himnusz első versszaka, míg a szlovák himnusz első versszaka adta a másodikat. 1993 óta, az önálló Szlovák Köztársaság megalakulásától kezdve használják Csehország hivatalos nemzeti himnuszaként.

Hol van hazám,
Hol van hazám?
Víz hömpölyög a réteken,
Fenyőerdők zúgnak a sziklákon,
A kertben tavaszi virág díszeleg,
Földi paradicsomnak tűnik!
Ez az a gyönyörű föld,
A cseh föld, a hazám,
A cseh föld, a hazám.”

Image

Dánia Himnusza


Szövegíró: Adam Gottlib Oehlenschlager,
Zeneszerző: Hans Ernst Kroyer,
A himnusz címe: Det er et yndigt land, azaz Tudok egy szép országot.
A hivatalos közzététel dátuma: 1844

Története: Dánia különleges helyzetű ország, mert két hivatalos nemzeti himnusza is használatos. Legtöbbször a „Det er et yndigt land” kezdetű dalt éneklik, melynek szövegét a 19. századi dán költészet legnagyobb alakja, Adam Gottlib Oehlenschlager írt 1820-ban, zenéjét pedig Hans Ernst Kroyer szerezte 1823-ban. 1844 óta használatos. A Kong Kristian is nemzeti himnusz, de ez inkább a királyi család himnusza, melyet hivatalos látogatásokkor, sport és kulturális eseményeken használnak, többnyire akkor, ha valamelyik kormánytag is jelen van. Szövegét Johannes Ewald írta 1780-ban, zenéjét pedig D. F. R. Kulau szerezte 1828-ban. Ez a himnusz 1830 óta használatos.

„Tudok egy szép országot,
Széles, árnyas bükkfákkal,
A tenger sós partjai mellett.
Dombjai, völgyei lankásak,
Ősi neve Dánia,
És ez Freya csarnoka.”

Image

Egyesült Királyság/Nagy-Britannia Himnusza


Szövegíró: bizonytalan, leginkább David Garricknek tulajdonítják,
Zeneszerző: John Bull, Henry Carey, Thomas Augustine Arne, dr. William Boyce,
A himnusz címe: God save the King/Queen.

Története: az egyik legrégebbi himnusz, az eredetéről és keletkezéséről eltérőek a kutatói vélemények. Egyes adatok szerint 1745. szeptember 28-án a londoni Királyi Színházban már elhangzott a God save the King című hazafias dal. Ettől kezdve országszerte népszerűvé vált és később minden hivatalos eseménynél elénekelték hűségük jeléül. A brit himnusz egyik legérdekesebb sajátossága, hogy nincs egyetlen hivatalosan elfogadott verziója.

„Isten, óvd kegyes királynőnket,
Éljen soká nemes királynőnk,
Isten óvd a királynőt:
Adj neki győzedelmes,
Boldog és dicsőséges,
Hosszú uralmat:
Isten óvd a királynőt.
Ó, Urunk, Istenünk, emelkedj fel
Ijeszd el ellenségeit
És pusztítsd el őket.
Zavard össze terveiket,
Hiúsítsd meg alja cselszövéseiket,
Benned bízunk:
Ments meg Urunk, minket.”

Image

Észtország Himnusza


Szövegíró: Johann Voldemar Jannsen,
Zeneszerző: Friedrich Pacius,
A himnusz címe: Mu isamaa, vagyis Hazám.

Története: dallamát 1848-ban a Finnországba települt hamburgi zeneszerző, Friedrich Pacius szerezte. Ugyanez a dallam lett Maamme címmel a finn himnusz. Az észt szöveget Johann Voldemar Jannsen írta. Pacius dallamával az 1869-es nagy énekfesztiválon énekelték, aminek fontos szerepe volt az észt nemzeti öntudat felébresztésében.

„Hazánk
Én boldogítóm, örömem,
Mi bájos vagy, hazám!
Akárhová tekinthetek,
Mást a világon nem lelek,
Mi annyi üdvöt hozna rám,
Miként te, szép hazám.”

Image

Finnország Himnusza


Szövegíró: Johan Ludwig Runeberg,
Zeneszerző: Friedrich Pacius,
A himnusz címe: Maamme, azaz Földünk.

Története: a finn nemzeti himnuszt 1848. május 13-án a Flóra-ünnepet tartó diákok adták elő a Helsinkihez tartozó Kumtathi Manor mezején. A történészek szerint Finnország ezen a napon született. Runeberg célja a finn nemzeti érzések felélesztése volt. Vallomása szerint a mű megírására Vörösmarty Mihály 1836-ban írt Szózat című költeménye ihlette.

„Hazánk, szülőhazánk, te szép,
Csendüljön föl neved!
Völgy és domb nincs drágább, üdébb,
S nincs kedvesebb tó partvidék
A Miénknél: nem is lehet,
Apáink földje ez.”

Image

Franciaország Himnusza


Szövegíró és zeneszerző: Claude-Joseph Rouget de L’Isle,
A himnusz címe: La Marseillaise, azaz Marsziliai ének.

Története: a forrongó Franciaország 1792. április 20-án hadat üzent Ausztriának. Rouget de L’Isle hadmérnök Strassbourgban állomásozott a rajnai hadsereg számos harckész katonájával együtt. A hadüzenet híre április 24-én éjszaka érkezett meg, s a lelkesedés nem ismert határt. A hadmérnök-kapitány költői ambícióit a társai elismerték, s kérték, hogy írjon egy a népet harcra buzdító dalt. A szerzemény már április 25-én megszületett „Chant de guerre de l’armée du Rien (A rajnai hadsereg harci dala) címmel. Másnap ki is nyomtatták, hamarosan országszerte ismertté vált. A harci dal később kapta a la Marseillaise elnevezést, amikor júliusban Marseille-ből egy önkéntes csapat ezt énekelve vonult be Párizsba a forradalom védelmére. 1795. július 15-én nyilvánították hivatalos himnusszá.

„Ébredj hazánknak bajnok népe
Ragadd ki híres kardodat
Nevednek esküdt ellensége
Dühödve hozza lánczodat
A vér szopó tyrannus fajzat
Mellyedre szegezi fegyverét,
S véredbe mártja rút kezét,
Ha szolgaságra nem hurcolhat.

„Fegyverbe bajnokok,
Levente magzatok!
Rontsunk, rontsunk
E vér szomjukra
Szabdallyuk halmokra.”

Image

Hollandia Himnusza


Szövegíró: Philip Marnix van Sint-Aldegonde,
Zeneszerző: a zeneszerző ismeretlen,
A himnusz címe: Wilhelmus.

Története: a szöveget a szerzője 1568 körül írta és William Orange hercegének, Nassau grófjának ajánlotta. A himnusz dallama lényegesen régebbi. 1932 óta hivatalosan Hollandia nemzeti himnusza, napjainkban csak az első és hatodik versszakot éneklik, a teljes mű 15 versszakból áll.

„Nassaui Vilmos vagyok,
Német vér az enyém,
Hazám biztos, hű pajzsa
Maradok holtig én.
Mint szabad, sérthetetlen
Oráni úr, kivált
Mindenkor tiszteletem
A nagy spanyol királyt.
Pajzsom és bizodalmam
Te légy Úristenem,
Támaszom szakadatlan,
S ne hagyj el már sosem.
Hogy minden órán jámbor,
Lelkes szolgád legyek,
Űzzem a zsarnokságot,
Mely rontja szívemet.”

Image

Horvátország Himnusza


Szövegíró: Antun Mihanovic,
Zeneszerző: Josip Runjanin,
A himnusz címe: Lijepa nasa domovino, avagy Gyönyörű hazánk.
A hivatalos közzététel dátuma: 1991

Története: Horvátország nemzeti himnuszának szövegét Antun Mihanovic írta és Horvatska domovina (Horvát haza) címen jelentette meg 1835-ben. Zenéjét az egyébként szerb nemzetiségű Josip Runjanin szerezte 1846-ban. Egyesek szerint dallamát Donizetti Lciája ihlette. A dalt először 1891-ben játszották horvát himnuszként, Lijepa nasa néven. Azóta több kisebb változtatás is történt a szövegében. A függetlenség óta újra Horvátország nemzeti himnusza.

„Ó, gyönyörű hazánk,
Bátor és irgalmas.
Atyáink ősi dicsősége,
Légy örökké boldog.
Te vagy egyetlen dicsőségünk,
Te vagy a mindenünk,
A te sík vidékeid,
A te hegyeid.”

Image

Írország Himnusza


Szövegíró: Peadar Kearney,
Zeneszerző: Patrick Heeney,
A himnusz címe: Amhrán na bhFiann, azaz Katonák vagyunk.

Története: a dal angol nyelvű szövegét Peadar Kearney írta, zenéjét Kearney és Patrick Heeney szerezte 1907-ben. Elsőként 1912-ben az Irish Freedom című lapban publikálták, azonban nem volt széles körben ismert mindaddig, amíg 1916-ban a Tavaszi Ébredés alatt, majd később több, köztársaságiakat fogva tartó internálótáborban népszerűvé nem vált. A dal 1926-ban lett hivatalosan is nemzeti himnusz. Az ír nyelvű változatot utóbb Liam O’Rinn írta.

Katonák vagyunk mi,
Kik Írországra tettük életünk,
Mely a hullámok
Közül emelkedett fel,
Esküszünk, szabad lesz
A mi ősi hazánk soha többé
Nem lesz szolgája a zsarnoknak;
Ma éjjel mi a Bearna Baoghal
Jólétet vagy pusztulást hozunk
Ágyúk és puskák döreje között
A katonák dalát énekeljük.”

Image

Lengyelország Himnusza


Szövegíró: Józef Wybicki,
Zeneszerző: népdal (mazurka),
A himnusz címe: Mazurek Dábrowskiego, azaz Nincs még veszve Lengyelország.
A hivatalos közzététel dátuma: 1927

Története: a lengyel himnuszt Józef Wybicki író-politikus írta 1797-ben az olaszországi reggioban egy népszerű és közismert népi mazurka dallamára. Eredetileg lelkesítő dal volt, amit Jan Henryk Dábrowski csapatainak írt, amikor a tábornok lengyel légiókat szervezett Itáliába, hogy Napóleon oldalán harcoljanak Lengyelország függetlenségéért. Az 1848-as európai forradalmak idején a lengyel himnusz dallama az egész kontinensen népszerűvé vált.

„Nincs még veszve Lengyelország,
Míg mi meg nem halunk,
Hogyha földünk elrabolták,
Visszaszerzi kardunk.
Fel, fel Dombrowski,
Zászlódat bontsd ki!
Ha te vagy vezérünk,
Népünkhöz elérünk.”

Image

Lettország Himnusza


Szövegíró és zeneszerző: Karlis Baumanis,
A himnusz címe: Dievs svefi Latviju, azaz Isten áldja Lettországot!
A hivatalos közzététel dátuma: 1927

Története: Baumanis tanárember volt, aki részt vett néhány nacionalista megmozduláson, s ennek hatására alkotta meg a himnuszt egy népszerű dallamra. A dallam nem más, mint a God save the Queen, mely alapján készített egy sajátot. 1920 óta hivatalos himnusz, azonban a Szovjetunió időszakában be volt tiltva.

„Isten áldja Lettországot!
Sarjadó szülőföldünk,
Mit balti hősök kitapostak.
Ó rögös szülőföldünk,
Mit balti hősök tiportak.
Drága lányaink közel,
Daloló ifjaink tűnnek fel.
Mosolyogj ránk szerencse!
Dicső Lettföld!”

Image

Litvánia Himnusza


Szövegíró és zeneszerző: dr. Vincas Kudrika,
A himnusz címe: Tautiska giesmé.
A hivatalos közzététel dátuma: 1919, illetve 1992

Története: Litvánia nemzeti himnuszát dr. Vincas Kudrika írta 1898-ban. A dalt 1905-ben publikálta először Vilniusban 1919-ben először nemzeti himnusszá, 1950-ben a szovjetek lecserélték. Az 1980-as években a litvánok a függetlenségükért harcolva egyre többször énekelték a régi himnuszukat, végül 1992-ben ismét az vált hivatalossá. Litvánia volt az első állam, mely kitört a Szovjetunióból.

„Litvánia, szülőföldünk!
Te hősök földje,
Hol fiaid erőt merítenek.
Add, hogy gyermekeid
Az erény ösvényén haladjanak!
Hadd dolgozzanak hasznodra,
S a néped javára!”

Image

Luxemburg Himnusza


Szövegíró: Michel Lentz,
Zeneszerző: Jean Antoine Zinnen,
A himnusz címe: Ons hémécht, azaz A mi hazánk.
A hivatalos közzététel dátuma: 1895

Története: a luxemburgi nemzeti himnusz szövegét Michel Lentz írta 1859-ben és Jean Antoine Zinnen zenésítette meg 1864-ben. Nyilvánosan először Ettelbruck-ben, az Alzette és a Sauer összefolyásánál fekvő városban adták elő 1864. június 5-én. 1895-ben fogadták el hivatalos himnusznak.

„Hol az Alzette öntöz réteket,
A Sauer-ben sziklák fürdenek,
Hol a kacagó, szép Moselle
A domboldalon szőlőt érlel,
Ott van a mi hazánk
Miért bármit megadnánk.
Drága és imádott földünk,
Te töltöd be szívünk, lelkünk.
Drága és imádott földünk,
Te töltöd be szívünk, lelkünk.

Image

Magyarország Himnusza


Szövegíró: Kölcsey Ferenc,
Zeneszerző: Erkel Ferenc,
A himnusz címe: Himnusz.
A hivatalos közzététel dátuma: 1903

Története: a Himnusz (Hymnus a magyar nép zivataros századaiból) Kölcsey Ferenc verse, mely egyben Magyarország nemzeti himnusza. Zenéjét Erkel Ferenc zeneszerző és karmester szerezte 1844-ben, amikor a nemzeti dal zenéjére kiírt pályázatot megnyerte. A Himnuszt a budapesti Nemzeti Színház mutatta be először 1844-ben, azonban csak 1903-ban lett az ország törvényileg elfogadott himnusza.

„Isten, áldd meg a magyart,
Jó kedvvel, bőséggel,
Nyújts feléje védő kart,
Ha küzd ellenséggel;
Bal sors akit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbűnhődte már e nép
A múltat s jövendőt!”

Image

Málta Himnusza


Szövegíró: Dun Karm Psaila,
Zeneszerző: dr. Robert Samut,
A himnusz címe: Innu Malti.

Története: Dr. A. V. Laferla, a máltai általános iskolák igazgatója bízta meg Dun Karm Psaila ismert pap-költőt, valamikor 1922-1923 folyamán, hogy írjon iskolai indulót dr. Robert Samut zenéjére. Dun Karmnak az az ötlete támadt, hogy ima formájában írja azt meg. Dr. Robert Samut orvos és zeneszerző, a pszichológia és bakterológia professzora volt a Máltai Egyetemen. 1922-ben írta azt a rövid dallamot, melyet egy évvel később Dun Karm használt fel Laferla megrendelésére. A himnusz először 1923. február 3-án hangzott el.

„Istenem, ahogy még nem vigyáztál senkire,
Úgy vigyázz erre a mi anyaföldünkre.
Tartsd gondolataidban át,
Kit oly szépnek teremtettél!
Bölcsességéért tiszteljék az Urat,
Legyen könyörületes az Úr és erős az ember,
Erősíts meg bennünket
Az egységben és békében!”

Image

Németország Himnusza


Szövegíró: August Heinrich Hoffmann von Fallersleben,
Zeneszerző: Joseph Haydn,
A himnusz címe: Das lied der deutschen, azaz A németek dala.
A hivatalos közzététel dátuma: 1922

Története: Németország nemzeti himnuszának zenéjét Joseph Haydn szerezte 1797-ben, a fertődi Esterházy kastélyban. A szövegét August Heinrich Hoffmann von Fallersleben írta 1841. augusztus 26-án Helgoland szigetén a német egyesülési törekvések jelképeként. A 19. század kezdetén Németország nem volt egységes, és a számos kis német városállam nagy része még saját himnusszal rendelkezett. Hivatalosan a szerzemény harmadik strófája a német himnusz.

„Egység, jog és szabadság
A német hazának!
Eztán küzdjünk mind együtt
Testvériesen, szívvel, kéz a kézben!
Egység, jog és szabadság,
Ez a boldogság záloga.
Virágozz hát boldogság pompájában,
Virágozz, Német hazám!
Virágozz hát boldogság pompájában,
Virágozz, Német hazám!

Image

Olaszország Himnusza


Szövegíró: Goffredo Mameli,
Zeneszerző: Michele Novaro,
A himnusz címe: Inno di Mameli, avagy Mameli himnusza.

Története: az olasz himnusz zenéjét Michele Novaro írta 1847-ben, egy fiatal költő versére. A dal Mameli himnuszaként is ismert 1861-től, amikor Itália egyre inkább egy néppé egyesült, a himnusz Savoya indulója volt. A zene az olasz egység dalaként hamar népszerűvé vált az egész félszigeten. Hivatalos olasz himnusz csak 1948-ban, a köztársaság kikiáltásakor lett.

„Olasz testvérek
Itália felemelkedett
Scipio sisakjával
Díszítve fejét.
Hol a győzelem?
Íját hadd tegye le
Mert az úr akarta
Hogy Rómát szolgálja.
Jöjjetek hát a csatába
Kik készek meghalni
Itália hívott!”

Image

Portugália Himnusza


Szövegíró: Henrique Lopes de Mendoca,
Zeneszerző: Alfredo Keil,
A himnusz címe: A Portuguesa.A hivatalos közzététel dátuma: 1911

Története: 1890-ben Anglia ultimátumot intézett Portugáliához, hogy tegyenek le az Angola és Mozambik közötti területek elfoglalásáról. A portugálok végül meghátráltak. Ez az országban nagy felháborodást keltett és felszította az elégedetlenséget Carlos királlyal és a királysággal szemben. Ezzel újabb támogatók gyűltek a köztársaság híveihez. Az elégedetlenek táborába tartozott Henrique Lopes de Mendoca, aki megírta Harc az anyaföldért című művét. Alfredo Keil zenésítette meg, a mű pedig hamar népszerű lett a királyság ellenzői körében.

„Te büszke nép, tenger hőse,
Te bátrak híres nemzete
Talpra most, harcok erőse,
Portugália fénye, te!
Bár emlékük ködbe halva,
Hazánk, ősi nagyjaid
Szavát halljuk újra itt,
Vezessenek ők diadalra.”

Image

Románia Himnusza


Szövegíró: Andrei Mureflanu,
Zeneszerző: Anton Pann,
A himnusz címe: Destepta-te, Romane, azaz Ébredj román.A hivatalos közzététel dátuma: 1990

Története: a himnusz szövegét Andrei Mureflanu írta, zenéjét pedig Anton Pann szerezte. A dalt először Un rasunet (A visszhang) címen publikálták. Az 1848-as forradalom alatt azonnal a nemzeti mozgalom egyik fő dalává vált. Végül az 1989. évi forradalom után vált nemzeti himnusszá.

„Ébredj román, ébredj föl
Halotti álmaidból,
Amelybe süllyesztének
A barbár zsarnokok!
Most, vagy soha! Teremtsd meg
övendő sorsod újból,
Melynek nyers ellenséged is
Meghajolni fog!”

Image

Spanyolország Himnusza


Története: Európa egyik legrégebbi nemzeti himnusza, s azon kevés nemzeti himnuszok egyike, melynek nincs szövege és az eredete is ismeretlen. Először 1761-ben említik, a spanyol gyalogosok trombitajeleinek jegyzékében. Itt Marcha Granadera, a gránátosok indulója címen szerepel. 1770-ben III. Károly hivatalos indulóvá nyilvánította, ami így helyet kapott a különféle ünnepségeken. A spanyolok nemsokára nemzeti himnuszuknak kezdték tekinteni az indulót és elnevezték Királyi indulónak, mert mindig hivatalos ünnepségeken, a királyi család jelenlétében játszották. A jelenlegi himnuszt, Francisco Grau változatát az alkotmány 1978-ban tette hivatalossá.

Image

Svédország Himnusza


Története: a svéd himnusz szövegét Richard Dybeck néprajzkutató írta 1844-ben, a dallamvilága pedig egy népdalból származik. Ebben az időben erős volt a „Pán-Skandináv” mozgalom, az eredeti cím nem Svédország dala, hanem az Észak dala volt. A 19. században már nemzeti himnusznak hívták, hogy megkülönböztessék a királyi himnusztól. Normál esetben a két első versszakot éneklik.

„Ó, te jó öreg, szabad,
egyekkel szabdalt északi föld
Te csendes, örömökkel teli szépség!
Tisztelgek előtted, te a szívemnek
Legkedvesebb ország a Földön
A Napod, az eged, a zöld tájaid.
A Napod, az eged, a zöld tájaid.

Emlékeink ura vagy a régi nagy idők óta
Amikor neved dicsőn söpört végig a Földön.
Tudom, hogy az vagy és annak maradsz,
Ami vagy.
Igen, én északon akarok élni és meghalni!
Igen, én északon akarok élni és meghalni!

Image

Szlovákia Himnusza


Története: a dal 1844-ben keletkezett egy tiltakozó akció során. A pozsonyi evangélikus líceum diákjai Lőcsére mentek, hogy tiltakozzanak az evangélikus hatóság Ludovít Stúr elleni eljárása miatt. Szövegét Janko Matúska írta, dallama pedig a Kopala studienku kezdetű népdalból származik. A dal az 1848-1849-es szlovák nemzeti mozgalom során lett népszerű, bár csak 1851-ben publikálták először. 1920-ban az első versszak az akkor megszülető Csehszlovák állam himnuszának második része lett, az első rész pedig a cseh himnusz volt. 1993-ban az első két versszak lett a független Szlovákia nemzeti himnusza.

„A Tátra fölött villám,
Vad mennydörgés csattan,
A Tátra fölött villám,
Vad mennydörgés csattan.
Állj meg testvér elmúlik,
A veszély, a szlovák újraéled.
Állj meg testvér elmúlik,
A veszély, a szlovák újraéled.

A mi Szlovákiánk
Oly sokáig aludt.
A mi Szlovákiánk
Oly sokáig aludt.
Villámok, dörgések ébresztik fel,
Hogy felkeljen már.
Villámok, dörgések ébresztik fel,
Hogy felkeljen már.

Image

Szlovénia Himnusza


Története: a szlovén nemzeti himnusz szövege France Preseren azonos című költeményének hetedik versszaka, amelyet Stanko Premrl zenésített meg. Preseren művét még 1844-ben írta, de az akkori cenzorok nem engedték kinyomtatni. Később a szerző saját maga akarta kiadni, úgy hogy egy másik művébe illesztette bele. Ez azonban nem sikerült, s végül csak az 1848-as forradalom idején publikálták. 1989 óta Szlovénia nemzeti himnusza.

„Éljenek mind a népek,
Kik várják a nagy napot,
Mely a földkerekségnek
Hozz békésebb virradatot;
Mennyi rab
Lesz szabad
jó szomszéd
A Nap alatt!”

Vélemények

látogató bejegyzések

Szolgáltatások

Tárlatvezetés

Tárlatvezetést kérő egyéni látogatóink és az érkező csoportok számára (az előre regisztráltaknak is) érvényes tárlatvezetési díjak:

  • Magyar nyelvű (létszámtól függetlenül): 10000 Ft
  • Idegen nyelvű (létszámtól függetlenül): 12000 Ft

  • Kérjük a bejelentkezett csoportokat, hogy az előzetesen egyeztetett időpontra érkezzenek! A látogatók nagy száma miatt a tárlatvezetéseket csak az előre rögzített kezdési és befejező időpontokkal tudjuk megtartani. A csoport késése esetén a tárlatvezetés időtartama – attól függően, hogy vannak-e későbbi időpontra regisztrált látogatók – rövidülhet.

    A tárlatvezetés díját azoknak is meg kell fizetniük, akik belépőjegyük megváltásakor valamilyen kedvezményt érvényesíteni tudnak.

    A tárlatvezetésre legalább 2 munkanappal korábban regisztrálni kell.

    Ajándékbolt

    Kínálatunkban a helyi termékek (pálinka, csokoládé) mellett különféle, magas minőséget képviselő emléktárgyakat is találsz. Erkel művek hangfelvételeit, a város történetét, jellegzetességeit, látnivalóit, valamint Erkel életét és munkásságát ismertető kiadványokat, könyveket is kínálunk.


    Kihelyezett történelemórák

    Folyamatosan várjuk az iskolai csoportokat kihelyezett történelemórákkal, rendhagyó és tematikus tárlatvezetésekkel. További információ:
    T: +36 (70) 703-1553
    @: emlekhaz@gyulakult.hu

    Image

    Virtuális túra

    Készítette: Forum Hungaricum Nonprofit Kft. - Török Melinda


    Jegyárak

    Felnőtt jegy

    1800 Ft/fő*

    Kedvezményes jegy

    900 Ft/fő

    Gyulai diákjegy

    350 Ft/fő

    Pedagógusoknak

    Térítésmentes

    Érvényes tárlatvezetési díjainkról itt tudsz tájékozódni.

    Mindentbele, Visit Gyula Card és Prémium csomagjainkat csak a kastély és a vár pénztárában árusítjuk.

    Kiegészítő információk

    Kedvezményes felnőtt jegy: legalább két 18 éven aluli gyermek kísérője (max. 2 fő közeli hozzátartozó) számára a 194/2000. (XI. 24.) Korm. rendelet alapján.

    Csoportos jegy (15 főtől): 1700 Ft/fő.

    Kedvezményes csoportos jegy (15 főtől): 850 Ft/fő.

    Térítésmentes: 6 év alatt és 70 év felett.

    A 194/2000. (XI. 24.) Korm. rendelet a muzeális intézmények látogatóit megillető kedvezményekről 2 § (2) bekezdésében meghatározott díjtalan látogatást az arra jogosultak számára kiállítóhelyünk minden hónap első vasárnapján biztosítja.

    HungaryCard elfogadóhely

    *HungaryCard tulajdonosok 50% kedvezménnyel válthatnak teljes árú felnőtt belépőt.




    Kapcsolat

    Nézzen be hozzánk
    Nyitvatartás

    kedd-vasárnap 10.00-16.00

    hétfő: zárva

    A jegykiadás utolsó időpontja zárás előtt fél órával.

    Cím

    5700 Gyula, Apor Vilmos tér 7.
    a bejárat a Dürer utca felől található

    Telefon

    +36 (70) 703-1553

    Térkép

    Impresszum

    A honlap fejlesztése az Emberi Erőforrások Minisztériuma Kulturális Államtitkársága támogatásával, a Kubinyi Ágoston Program 2016 keretében valósult meg.

    Fotó/videó:

    Incze László/ Erkel Ferenc Nonprofit Kft.